Együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken.

Önkormányzati rendelettár

együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken

Ebben a fejezetben bemutatjuk a bioszféra-rezervátumaink legfontosabb jellemzőit, áttekintjük természeti értékeiket. Aggteleki bioszféra-rezervátum Az ben kijelölt Aggteleki Bioszféra-rezervátum területe ha nagy részben átfed az Aggteleki Nemzeti Park területével. Elsősorban különleges geológiai és faunisztikai értékeket megőrző barlangrendszerei, illetve karsztterületeinek egyedülálló és rendkívül fajgazdag élővilága, az ország több endemikus fajának előfordulása indokolta kijelölését.

Az Aggteleki Nemzeti Park és Bioszféra-rezervátum csodálatos élővilágával, varázslatos tájaival és barlangjaival látogatók ezreit csábítja évről évre. Területe a Gömör-Tornai-karszt hegyvonulatának legdélebbi nyúlványa, mely szerves egységet alkot a szlovákiai Szlovák-karszt Nemzeti Parkkal. A déli lejtők, a Kárpátok közelsége, a kopár karsztfelszínek vagy a szűk szurdokvölgyek megannyi élőhelyet jelentenek, így rendkívül nagy az élővilág változatossága.

együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken

Baradla-barlang A geológiai értékek legreprezentánsabb képviselői a barlangok, melyekből a nemzeti park területén közel et tartanak nyilván. Cseppkőképződményei alapján a legnevezetesebb a Baradla-Domica-barlangrendszer, amely 25 km-es hosszúságával a mérsékelt égöv egyik leghosszabb idegenforgalmi hasznosítású cseppkőbarlangja.

A barlangok kiegyenlített hőmérséklete, a magas páratartalom és az állandó sötétség különleges feltételeket támaszt a barlangokban élő állat- és növényfajok számára. A kutatások eredményeként több mint állatfajt sikerült eddig kimutatni az Aggteleki-karszt barlangjaiból, melyek jelentős része gerinctelen. A valódi barlanglakó állatok nagymértékben alkalmazkodtak a barlangi körülményekhez, szemük csökevényes és kültakarójuk is színtelen.

Különösen értékesek a barlangrendszer bennszülött endemikus fajai, melyek közül nevezetes a magyar vakfutrinka Duvalius hungaricusa szemcsés vakászka Mesoniscus graniger és az aggteleki vakbolharák Niphargus aggtelekiensis.

Sodró együttes műsora az I. Kárpátaljai Táncházzenészek Találkozóján

A denevérek különleges értékeit jelentik a karszt barlangjainak, így hatékony védelmük a legsürgetőbb feladatok közé tartozik.

A hajdani nagy telelőállományoknak ma már csak a töredékeit találjuk, de szerencsére még nagy számban fordulnak elő a kis és nagy patkósdenevérek Rhinolophus hipposideros, Rhinolophus ferrumequinum.

Telekalakítás és építés engedélyezése

A földrajzi elhelyezkedés és a felszín változatossága sajátos éghajlati viszonyokat eredményez, így több területen a növény- és állatvilág legfontosabb vonása a peremhelyzet és az átmeneti jelleg. A változatos felszíni formáknak köszönhető mikroklimatikus különbségek teszik lehetővé, hogy egymás szomszédságában találnak megfelelő élőhelyet eltérő igényű állat- és növényfajok.

Az északi oldalakon, töbrökben gyakran kárpáti elterjedésű fajokat találunk, míg a déli kitettségű oldalakon melegkedvelő fajok tenyésznek. A kialakult nagy változatosság és térbeli mozaikosság viszont nem csupán a karsztos felszínnek, hanem az évszázados hagyományos művelésnek is köszönhető. Az Aggteleki-karszton a fátlan, talajtakaróval alig fedett, nagy kiterjedésű sziklakibúvásos hegyoldalak, karrmezők a legszembetűnőbbek.

A terület képéhez ugyanúgy hozzátartoznak ezek a száraz, köves, minden nedvességet elnyelő, jellegzetes karsztnövényzettel fedett meredek oldalak, mint a kiterjedt erdőségek, a fennsíkok kaszálói és a vízfolyások mellett egész éven át üde, virágos rétek.

együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken

A mediterrán hangulatot idéző meredek déli hegyoldalakon a csekély talajborítottság miatt sosem alakulhatott ki igazán zárt erdő. A növényzet hézagosan, foltokban borítja a felszínt, a hófehéren kibukkanó kövek felületét színes mozaikot alkotó zuzmó-együttes foltjai tarkítják. A repedésekben sajátos sziklahasadék-növényzet telepszik meg, melynek fő alkotói a kövi- és az aranyos fodorka Asplenium ruta-muraria, Asplenium trichomanesa sárga kövirózsa Jovibarba hirtaa prémes gyöngyperje Melica ciliata és a fehér varjúháj Sedum album.

Amennyiben nem regisztrált az esemény előtt, most is lehetséges. Talán nem véletlen egybeesés, hogy ez a megrendítő esemény a Magyar Kultúra Napján következett be, hiszen Éva sajátosan figyelmes, határozott és autonóm személyiségével egyfajta többletet adott az egészségügyi szakírás kultúrájához. Óriási energiával, érzelemmel telítetten, a kitűzött célokat mindig szem előtt tartva dolgozott. Az Állami Iparművészeti Vállalat külkereskedelmi területéről érkezett az egészségügybe.

Ezeken az élőhelyeken találjuk az igen megritkult kövirigót Monticola saxatilisilletve a karszt területén még nagy számban költő bajszos sármányt Emberiza cia. A gyorsan felmelegedő felszínen igen jól érzik magukat a különböző hüllőfajok, így a zöld Lacerta viridis és fürge gyík Lacerta agilisvagy akár a jelentős természetvédelmi értéket képviselő pannon gyík Ablepharus kitaibeli is. A fehéres csüdfű Astragalus vesicarius a sziklagyepek és sziklásabb talajú lejtősztyeppek ritka védett növénye, amely még szép számban tenyészik.

Sziklagyepjeink számos más védett fajnak is otthont adnak. Az Aggteleki Nemzeti Park két ritka, az érdeslevelűek családjába tartozó vértővel is büszkélkedhet. Ezek közül a tornai vértő Onosma tornense kizárólag a karszt néhány pontján fordul elő az országhatár mindkét oldalán egyaránt.

Állományait napjainkban sajnos a kopárfásítások idején betelepített feketefenyő Pinus nigra és a bálványfa Ailanthus altissima terjedése veszélyezteti.

Másik nagy növényritkaság az osztrák sárkányfű Dracocephalum austriacumamely az országban ma már csak az Aggteleki-karszt sziklagyepjeiben maradt fenn.

Általános környezetvédelmi előírások

Az utolsó eljegesedés utáni sztyepp-klímájú időszakok értékes maradványfaja. A nemzeti park jelentős részén gyertyános- és cseres-tölgyeseket, míg a déli kitettségű, lankásabb hegyoldalakon és fennsíki helyzetben meleg, száraz, sekély termőrétegű részeken ligetes erdőket, úgynevezett melegkedvelő tölgyeseket találunk. Melegkedvelő tölgyeseinkben általános az azúrkék virágú erdei gyöngyköles Lithospermum purpureo-coeruleumritkább a tarka nőszirom Iris variegata és a bíboros kosbor Orchis purpurea.

Ezekben az erdőkben él ritka kígyászölyv Circaetus gallicusilletve a gyakoribb darázsölyv Pernis apivorus. Meredekebb, sziklás, délies kitettségű oldalakat és letöréseket a sajmeggyes-molyhos tölgyes karsztbokorerdő sziklagyeppel és sztyepprét-foltokkal váltakozó mozaikja fedi.

Természetvédelem

A szélsőséges termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott a növényzet ezen a különleges élőhelyen. Igen gazdag a lejtősztyepp-rétek élővilága, igen jelentősek például együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken egyenesszárnyúak és a lepkék.

Külön érdemes megemlíteni hazánk legnagyobb egyenesszárnyúját, a fűrészlábú szöcskét Saga pedo vagy az imádkozó sáskát Mantis religiosa. Jellemzőek a szemeslepkék, gyakori a tavaszi szerecsenlepke Erebia medusa és a sakktábla-lepke Melanargia galathea együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken. A tavasz legelső virága ezeken a gyepeken a leánykökörcsin Pulsatilla grandis.

együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken

Az orchideák közül az agárkosbor Orchis morio nagy példányszámban fordul elő, a bíboros Orchis purpurea és sömörös kosborra Orchis ustulatavalamint a vitézvirágra Anacamptis pyramidalis már ritkábban találhatunk rá. Tornai vértő Onosma tornense A Kárpátok közelsége miatt több magasabb hegyvidékekre jellemző fajjal is találkozhatunk az Aggteleki-karszton.

Különösen vonatkozik ez az újratelepítés alatt álló Fűzfő felé eső északi partszakaszra, valamint a deli helyi védelemre javasolt nádas partszakaszra Akarattyán, h a felszíni vízelvezető árkok és csatornák esetében a tóba való bejutás előtti ülepítés és tisztítás szükséges, a Balaton vízgyűjtő területére vonatkozó hatályos vízminőségvédelmi előírások szerint, i      a Balaton vízminősége és a nádasok védelme érdekében a vízparton található szemét, uszadék összegyűjtéséről a partmenti ingatlan tulajdonosa, kezelője köteles gondoskodni, j      napozó- és horgász-stéget, víziállást elhelyezni csak a szabályozási terv szerint lehet. Zárt nádasokban víziállás nem létesíthető, k     a város közigazgatási területén semmilyen felszíni vizeket szennyező tevékenység nem folytatható, l      a természetes vízfolyások felé irányuló vízmozgások akadályozása tilos. A természetes vízelvezetési útvonalakat meg kell tartani, és m   a természetes és természetközeli álló- és folyóvizek partjától számított méteren belül a vizekre és a vízben élő szervezetekre veszélyes anyagok tárolása, kijuttatása tilos.

Itt él például a kárpáti bennszülött ikrás fogasír Dentaria glandulosaaz állatok közül pedig érdekes hegyvidéki fajok a kárpáti kék meztelencsiga Bielzia coerulans a zempléni futrinka Carabus zawadskyi vagy a fehérhátú fakopáncs Dendrocopus leucotos.

Kora tavasszal több helyről hallani az urali bagoly Strix uralensis jellegzetes hangját, melynek már stabil állománya van a területen.

együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken

A háborítatlan részeken megtelepedett a hiúz Lynx lynxfájdalom rajzolása a hüvelykujj ízületében alkalmanként, a szlovákiai erdőkből átkóborolva a farkas Canis lupus is előfordul. Különleges élőhelyi adottságaik miatt külön említést érdemelnek a karsztforrások.

Több helyen megfigyelhetjük a kövekre tapadó, néhány milliméteres, védett kárpáti forráscsigát Sadleriana pannonicamely csak a rendkívül tiszta vizekben fordul elő.

Madarak közül a hegyi billegető Motacilla cinerea és a mára nagyon megritkult vízi rigó Cinclus cinclus él itt. Aggtelektől délre az ún. A fedett karszt mélyebben fekvő, magasabb talajvizű részein gazdag láprétekkel találkozhatunk. Jellemzően előforduló fajok a füles fűz Salix auritakékperje Molinia coeruleaszibériai nőszirom Iris sibiricaés a kornistárnics Gentiana pneumonanthe.

Az Aggteleki bioszféra-rezervátum kezelési terve: Fertő-tavi bioszféra-rezervátum A Fertő-tavi Bioszféra Rezervátum a Dunántúl északnyugati részén, az osztrák határ mellett található és magába foglalja a Fertő tó teljes magyarországi területét. A bioszféra rezervátum ben került kijelölésre, területe jelenleg ha. A Fertő-tó, mint sztyepptó hatalmas kiterjedésű nádasaival speciális élőhelyet teremt a rendkívül gazdag vízi élővilág számára, de különlegesek a partvidéken kialakult szikes gyepek, valamint a kisebb területen fekvő, melegkedvelő fás élőhelyek, sztyepprétek is.

Tartalomjegyzék

Vizes élőhely nagy kócsagokkal A bioszféra-rezervátum az ország nyugati kapujában található. Az ide látogató nyugat-európai szakemberek és turisták itt találkoznak először a Közép-kelet Ázsiáig húzódó sztyeppével, és e kis területen szinte minden Magyarországra jellemző főbb élőhelytípus megtalálható.

A természetvédelem szempontjából kedvező helyzetet teremt, hogy a tó medencéje és közvetlen környéke jelentősebb betelepülésnek nem volt kitéve, a hagyományos gazdálkodási formák kivételével minden ipari és mezőgazdasági üzem hiányzik. A bioszféra-rezervátum területén alig található lakott település.

együttes kezelés a kárpátaljai part menti területeken

A Fertő és a Hanság változó vízállása miatt a lakosság a kissé magasabban fekvő, nem veszélyeztetett területeken telepedett meg. A Fertő-tó az utolsó, legnyugatibb elhelyezkedésű sztyepptó Európában, itt ér véget a Kárpát-medencére jellemző erdőssztyepp vegetáció. A tó medre az elmúlt évben erősen elnádasodott, magyarországi területének háromnegyed részét összefüggő nádas borítja, melyet kisebb öblözetek, úgynevezett belső tavak tagolnak.

Szerző neve

A part menti szikes gyepek részben a lecsapolások során kiszárított, változó vízborítottságú területeken alakultak ki, a Fertő menti dombsor és a Szárhalmi-erdő tisztásain jégkorszaki maradvány-vegetáció maradt fenn.

A bioszféra rezervátum egy része a fennmaradt értékes vízi élőhelyek megőrzését célzó Ramsari Egyezmény területei között is szerepel. A terület növényvilágát tekintve a rezervátumban a kontinentális, balkáni, pontusi, pontus-mediterráni és mediterrán elemek találhatók meg elsősorban. A nyílt vízen, a belső tavakban és csatornákban magasabb rendű növényt a nádon Phragmites communisa keskenylevelű gyékényen Typha angustifolia és a téli sáson Cladium mariscus kívül alig találunk.

A bioszféra-rezervátum területén található szikes gyepek növényfajai közül négy endemikus: a magyar sóballa Suaeda pannonicaa fertői mézpázsit Puccinellia peisonisa kisfészkű aszat Cirsium brachycephalum és az ősszel színpompás, lila virágmezőket képező sziki őszirózsa Aster tripolium ssp.

További a témáról